Johnson & Johnson DePuy Spine EXPEDIUM SFX, Manual

Page: 60 / 104

60
rögzítő berendezések célja a terhelés egy részének
átvétele mindaddig, amíg a csontos gyógyulás be nem
következik. Ha a gyógyulás késik vagy nem következik
be, az implantátum a fém elfáradása következtében
eltörhet. Az implantátum élettartamát többek között a
csontos fúzió sikeressége és mértéke, a terhelés és a
beteg fizikai aktivitása határozza meg. Az implantátum
korai elégtelenné válásához hozzájárulhat az
implantátum intraoperatív bevágása, megkarcolása és
meggörbítése is. A betegeket teljes körűen tájékoztatni
kell az implantátum elégtelenné válásának kockázatáról.
3. A KÜLÖNBÖZŐ FÉMEK EGYÜTTES ALKALMAZÁSA
KORRÓZIÓHOZ VEZETHET. A korrózió sokféle formája
létezik, és ezek közül számos előfordul az emberekbe
beültetett eszközökön is. Általános, egyenletes korrózió
minden beültetett fémen és ötvözeten megjelenik. A
korrózió mértéke a fémimplantátumokon – a passzív
felületi bevonatnak köszönhetően – általában igen cse­
kély. Egymással érintkező, különböző fémek esetében,
például titán és rozsdamentes acél érintkezésekor a
rozsdamentes acél korróziója felgyorsul. A korrózió
következtében gyakran korábban következik be az
implantátumok fáradásos törése. A szervezetbe kerülő
fémvegyületek mennyisége is növekszik. Azok a belső
rögzítőeszközök, amelyek más fémtárgyakkal érintke­
zésbe kerülnek, például rudak, kampók stb., hasonló
vagy kompatibilis fémből kell, hogy álljanak.
4. A BETEGEK KIVÁLASZTÁSA. A belső
rögzítőeszközökkel kezelendő betegek választásakor a
következő tényezők rendkívüli jelentőséggel bírhatnak a
beavatkozás sikere szempontjából.
A.
A beteg testtömege. Túlsúlyos vagy elhízott
betegek olyan terhelést helyezhetnek az eszközökre,
amely az eszköz elégtelenné válásához és a műtét
sikertelenségéhez vezethet.
B. A beteg foglalkozása és fizikai aktivitása. Ha a
beteg olyan foglalkozást vagy tevékenységet folytat,
amely során nehéz tárgyakat emel, nagy izommunkát
végez, törzsét forgatja, törzsét rendszeresen hajlítja,
lehajol, fut, sokat gyalogol vagy fizikai munkát végez,
nem folytathatja a munkát mindaddig, amíg csontjai
tökéletesen össze nem forrtak. A teljes gyógyulás
után sem biztos, hogy e tevékenységeket sikeresen
el tudja majd végezni.
C. Szenilitás, elmebetegség, alkoholizmus és
kábítószer-használat.
Többek között e tényezők
miatt a beteg figyelmen kívül hagyhatja a berendezés
használatával kapcsolatos korlátozásokat és
óvintézkedéseket, ami az implantátum elégtelenné
válásához vagy egyéb szövődményekhez vezethet.
D. Bizonyos degeneratív betegségek. Egyes
esetekben a degeneratív betegségek progressziója
olyannyira előrehaladott az implantáció időpontjában,
hogy az jelentősen csökkentheti a szerkezet hasznos
élettartamát. Ilyen esetekben az ortopédiai eszközök
csak a betegség kimenetelét késleltető vagy ideiglenes
gyógyulást biztosító módszernek tekinthetők.
E. Idegenanyag-túlérzékenység. A sebésznek tudnia
kell, hogy nem létezik olyan preoperatív vizsgálóeljá­
rás, amely teljes mértékben kizárhatná a túlérzékeny­
séget vagy az allergiás reakciót. Az implantátumok
bizonyos ideig a testben való tartózkodása után
túlérzékenység vagy allergia alakulhat ki.
F. Dohányzás. Megfigyelték, hogy a dohányzó betegek
körében gyakrabban fordul elő pseudoarthrosis
csontgraft beültetésével végzett műtéteket követően.
Ezenkívül kimutatták, hogy a dohányzás a csigolya­
közti porckorongok diffúz degenerációját okozhatja. A
környező struktúrák dohányzás által okozott progresz­
szív degenerációja sikeres csontos fúzió és a tünetek
kezdeti javulása után is vezethet késői klinikai elégte­
lenséghez (a fájdalom ismételt jelentkezéséhez).
ÓVINTÉZKEDÉSEK
1. AZ IMPLANTÁTUMOKAT SOHA NEM SZABAD ÚJRA
FELHASZNÁLNI. Az eltávolított fémimplantátumot soha
nem szabad újra beültetni. Még ha az eszköz külsőleg
épnek is tűnik, lehetséges, hogy tartalmaz kis sérüléseket
és belső fáradásos károsodásokat, amelyek idő előtti
töréshez vezethetnek. Az EXPEDIUM SFX keresztösz­
szekötők nem használhatók újra, miután elvégezte a
végső lazítást, és ha ismételt elhelyezés szükséges,
használjon új csatlakozót.
2. RENDKÍVÜL FONTOS AZ IMPLANTÁTUM MEGFELELŐ
KEZELÉSE. A fémimplantátumok formázását csak meg­
felelő eszközzel szabad végezni. A formázás során a
sebésznek el kell kerülnie az implantátum megkarcolását
és visszafelé történő hajlítását. Ellenkező esetben
megsérülhet az eszköz felületi bevonata, valamint
olyan belső feszültségek keletkezhetnek, amelyek az
implantátum esetleges törésének gócpontjává válhatnak.
A csavarok meghajlítása jelentősen csökkenti az elfára­
dásukig eltelő időt, és azok elégtelenségét okozhatja.
3.
AZ IMPLANTÁTUM GYÓGYULÁS UTÁNI ELTÁVOLÍ-
TÁSÁVAL KAPCSOLATOS MEGFONTOLÁSOK. Ha az
eszköz nem kerül eltávolításra hasznos élettartama után,
a következő szövődmények bármelyike előfordulhat:
(1) Korrózió, lokális szöveti reakcióval és fájdalommal;
(2) Az implantátum helyének megváltozása, ami sérülést
okoz; (3) Posztoperatív traumából származó további
sérülés veszélye; (4) Az implantátum elgörbülése,
kilazulása és/vagy törése, ami megnehezítheti az
eltávolítást; (5) Fájdalom, diszkomfort érzés vagy rend­
ellenes érzetek a készülék jelenléte miatt; (6) A fertőzés
nagyobb kockázata; (7) Csontvesztés a készülék által
átvett terhelés miatt. A sebésznek az implantátum