62 of 108
Nem lehet egyetlen implantátumtól sem elvárni, hogy
önmagában korlátlan ideig ellenálljon a teljes testtömeg
által okozott erőbehatásnak.
2.
A CSONTOS FÚZIÓ KÉSÉSE VAGY ELMARADÁSA
MIATT MEGNÖVEKEDETT TERHELÉS KÖVETKEZTÉBEN
ELTÖRHETNEK AZ IMPLANTÁTUMOK. A belső rögzítő
berendezések célja a terhelés egy részének átvétele
mindaddig, amíg a csontos gyógyulás be nem követ-
kezik. Ha gyógyulás késik vagy nem következik be, az
implantátum a fém elfáradása következtében eltörhet. Az
implantátum élettartamát többek között a csontos fúzió
sikeressége és mértéke, a terhelés és a beteg fizikai akti-
vitása határozza meg. Az implantátum korai elégtelenné
válásához hozzájárulhat az implantátum intraoperatív
bevágása, megkarcolása és meggörbítése is. A betegeket
teljes körűen tájékoztatni kell az implantátum elégtelenné
válásának kockázatáról.
3.
A KÜLÖNBÖZŐ FÉMEK EGYÜTTES ALKALMAZÁSA
KORRÓZIÓHOZ VEZETHET. A korrózió sokféle formája
létezik, és ezek közül számos előfordul az emberekbe
beültetett eszközökön is. Általános, egyenletes korrózió
minden beültetett fémen és ötvözeten megjelenik. A
korrózió mértéke a fémimplantátumokon – a passzív
felü leti bevonatnak köszönhetően – általában igen csekély.
Egymással érintkező, különböző fémek esetében,
például titán és rozsdamentes acél érintkezésekor, a
rozsdamentes acél korróziója felgyorsul és a rozsdásodás
hamarabb fellép. A korrózió következtében gyakran
korábban következik be az implantátumok fáradásos
törése. A szervezetbe kerülő fémvegyületek mennyisége
is növekszik. Azok a belső rögzítőeszközök, amelyek
más fémtárgyakkal érintkezésbe kerülnek, például rudak,
kampók, drótok stb., hasonló vagy kompatibilis anyagból
kell, hogy álljanak.
4.
A BETEGEK KIVÁLASZTÁSA. A belső rögzítőeszközökkel
kezelendő betegek választásakor a következő tényezők
rendkívüli jelentőséggel bírhatnak a beavatkozás sikere
szempontjából:
A.
A beteg foglalkozása és fizikai aktivitása. Ha a
beteg olyan foglalkozást vagy tevékenységet folytat,
amely során nehéz tárgyakat emel, nagy izommunkát
végez, törzsét forgatja, törzsét rendszeresen hajlítja,
lehajol, fut, sokat gyalogol vagy fizikai munkát végez,
nem folytathatja a munkát mindaddig, amíg csontjai
tökéletesen össze nem forrtak. A teljes gyógyulás után
sem biztos, hogy e tevékenységeket sikeresen el tudja
majd végezni.
B.
Szenilitás, elmebetegség, alkoholizmus és
kábítószer-használat. Többek között e tényezők
miatt a beteg figyelmen kívül hagyhatja a berendezés
használatával kapcsolatos korlátozásokat és
óvintézkedéseket, ami az implantátum elégtelenné
válásához vagy egyéb szövődményekhez vezethet.
C.
Bizonyos degeneratív betegségek. Egyes esetekben
a degeneratív betegségek progressziója olyannyira
előrehaladott az implantáció időpontjában, hogy
az jelentősen csökkentheti a szerkezet hasznos
élettartamát. Ilyen esetekben az ortopédiai eszközök
csak a betegség kimenetelét késleltető vagy ideiglenes
gyógyulást biztosító módszernek tekinthetők.
D.
Idegenanyag-túlérzékenység. A sebésznek tudnia
kell, hogy nem létezik olyan preoperatív vizsgálóeljárás,
amely teljes mértékben kizárhatná a túlérzékenységet
vagy az allergiás reakciót. Az implantátu mok bizonyos
ideig a testben való tartózkodása után túlérzékenység
vagy allergia alakulhat ki.
E.
Dohányzás. Megfigyelték, hogy a dohányzó betegek
körében gyakrabban fordul elő pseudo arthrosis
csontgraft beültetésével végzett műtéteket követően.
Ezenkívül kimutatták, hogy a dohányzás a csigolyaközti
porckorongok diffúz degenerációját okozhatja.
A környező struktúrák dohányzás által okozott
progresszív degenerációja sikeres csontos fúzió és a
tünetek kezdeti javulása után is vezethet késői klinikai
elégtelenséghez (a fájdalom ismételt jelentkezéséhez).
ÓVINTÉZKEDÉSEK
1.
AZ IMPLANTÁTUMOKAT SOHA NEM SZABAD
ÚJRA FELHASZNÁLNI. Az eltávolított implantátumot
soha nem szabad újra beültetni. Még ha az eszköz
külsőleg épnek is tűnik, lehetséges, hogy tartalmaz kis
sérüléseket és belső fáradásos károsodásokat, amelyek
idő előtti töréséhez vezethetnek. Az újrafelhasználás
ronthatja az eszköz teljesítményét és biztonságosságát.
Az egyszer használatos eszközök újrafelhasználása
keresztszennyeződést is okozhat, ami a beteg
fertőződéséhez vezethet.
2.
RENDKÍVÜL FONTOS AZ IMPLANTÁTUM MEGFELELŐ
KEZELÉSE. A fémimplantátumok formázását csak a
megfelelő eszközzel szabad végezni. A formázás során a
sebésznek el kell kerülnie az implantátum megkarcolását
és visszafelé történő hajlítását. Ellenkező esetben
megsérülhet az eszköz felületi bevonata, valamint
olyan belső feszültségek keletkezhetnek, amelyek az
implantátum esetleges törésének gócpontjává válhatnak.
3.
A SZERKEZET HAJLÍTÁSA. A titánötvözetből készült
alkatrészeket nem szabad túl nagy szögben, valamint
visszafelé meghajlítani. Ha az alkatrészt a szükségesnél
nagyobb mértékben hajlította meg, ajánlott új alkatrészt
hajlítani, és nem visszahajlítani a túlhajlított darabot.
4.
AZ IMPLANTÁTUM GYÓGYULÁS UTÁNI ELTÁVOLÍ-
TÁSA. Ha az eszköz nem kerül eltávolításra hasznos
életideje után, a következő szövődmények bármelyike
előfordulhat: (1) Korrózió, lokális szöveti reakcióval és
fájdalommal; (2) Az implantátum helyének megváltozása,
